A legvárva-vártabb pillanata az egész lakásvásárlásban. Végre nem csak papírok bizonyítják, hogy Miénk a lakás.

Megírtuk a lakás átadás-átvételi jegyzőkönyvét. Elsőként felírtunk minden óraállást:  volt 4 vízóra, 2 hideg, 2 meleg és egy villanyóra. Megkaptunk minden utoljára befizetett csekket. A közös költséget az előző tulaj utalta, ezt mi is így szeretnénk ezért majd felvesszük a közös képviselővel a kapcsolatot...egyébként is illik bejelentkezni Nála is.

Amit még kaptunk:

• A társasház minden elérhetőségét, közös képviselő, gondnok: név, cím, telefonszám
• Alsó- , felső- , oldalsó szomszéd elérhetősége, arra az esetre ha gond lenne....beázás
• A kapucsengő kódját - ezt majdnem elfelejtettük pedig nem hátrány ha be tudsz menni a lépcsőházba (egy hideg téli este, amikor nincsen nálad kulcs)
• Az új ablakokhoz beépített szellőző számláját. Ez azért fontos mert ez egy kötelező eleme a lakásnak, ha esetleg kiderülne, hogy nem megfelelő akkor van róla egy papír, hogy ki és mikor csinálta.
• Maradt a mosogatógép, ennek megkaptuk a garancialevelét, leírását, számláját. Ez természetesen minden készülék esetében kérjétek el.

Átnéztük azokat a falakat, amiket nem láttunk a bútoroktól. Egyetlen egy beázást találtunk de arról is tudtunk már előzőleg így nem ért minket meglepetés. Megkérdeztük melyik kábel honnan jön, hová megy és egyáltalán mi az. Találtunk vezetékkel teli lyukat, az nem derült ki, hogy micsoda. 

Ezután következett a méregetés. Felírtuk a falak hosszát, jelöltük rajta hol van kapcsoló/konnektor továbbá az ablak és az ajtó. Ez azért fontos, mert nagyon nem mindegy, hogy át kell húzni 3 méter vezetéket egy éjjeli lámpáért és az sem hátrány ha a szekrény nem lóg bele 5 cm-t az ablakba vagy az ajtót nem lehet kinyitni az íróasztaltól.

Végül minden szobában ültünk a földön egy 10-20 percet egy pohár pezsgővel és elképzeltük, hogy nem fog beférni a 2 méteres gyönyörű étkezőasztalunk a nappaliba.